Hévíz

Hévíz város Zala vármegyében, a Keszthelyi járásban; 830 hektáros kiterjedésével a megye és a Dunántúl legkisebb közigazgatási területű városa.[4] Fő nevezetessége az Európában egyedülálló természetes tőzegmedrű melegvizű tava, melynek köszönhetően a település Magyarország egyik első számú turisztikai célpontja. 

Fürdőhelyként való szereplése a történelem előtti korokba nyúlik vissza. A Hévízi-tó gyógyító hatása már – valószínűleg – a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék és a tó környékén talált oltárkő. A népvándorláskori leletek is azt mutatják, hogy az erre megfordult germán és szláv népesség is használta a tavat. Hévíz írásos említése első alkalommal egy 1328-ból származó oklevélben történik, amikor a települést locus vulgarites Hewyz dictusként említik.
 

Hagymatikum

A Makói Termál- és Gyógyfürdő (a létesítmény által kibocsátott marketinganyagokon a Hagymatikum, a fürdők fürdője) egy élmény-, gyógy- és wellnessrészlegekkel is rendelkező fürdőkomplexum a belváros szívében, Makó legjelentősebb turisztikai vonzereje.

Az először 1956-ban felszínre hozott termálvízre öt évvel később épült első ízben kiszolgáló épület. Az eredetileg főként tisztasági célokat szolgáló strandfürdő a rendszerváltás után fokozatosan átalakult, előbb a gyógyászati részleg épült ki, majd a 2000-es évek óta a városvezetés már központi kérdésként tekintett a fürdő bővítésére és élményelemekkel való felruházására, lévén ettől a vendégforgalom megnövekedését és a turizmus meghonosítását várták. Az egyedülálló organikus épületegyüttes legnagyobb, 2012 januárjában átadott részét Makovecz Imre, a kortárs magyar építészet legismertebb alakja tervezte. A 2007-es tanuszoda-komplexum Makovecz tanítványának, Csernyus Lőrincnek a munkája.